|
Telihold
Hermione másnap reggel elégedetten tért haza. Hosszan mesélt Eileennek a csajos estéről, és Susann anyukájáról. Perselus végig hallgatózott, persze csak tisztes távolból, mintha figyelmét teljesen lekötné az újság.
- Apropó, Perselus, rólad is szó esett - kezdett bele Hermione. A másik azonnal elhajította az újságot és odasietett.
- Éspedig?
- Faggattak, hogy mit tudok rólad. Mondtam, hogy jó helyen vagy édesanyáddal együtt. Lily tudni akarta, hogy merre vagy, de ez titok. Erre kiakadtak, hogy mennyi titok van körülöttünk. Hiába magyaráztam, hogy potenciális veszélyforrás vagyok, Albus bácsira és az ismerőseimre nézve, ezért titok, hogy hol lakom – mesélte.
- És én? – sürgette őt a fiú.
- Azt mondtam, hogy nem az én titkomról van szó, így nem mondhatok semmit, de ha Lily annyira tudni akarja, akkor keresse meg Jamest, és kérje meg, hogy hagy mehessen vele szombaton – fejezte be teljes nyugalommal.
- Úgy érted, hogy holnap… mármint holnap, Lily megtudja, hogy jófiú vagyok?
- Egy kisebb hőst gyártottam belőled, így kénytelen lesz megbocsájtani neked. Elvégre a titok, hogy dolgozol valamin, ami sok embert érint és aminek Voldemort nem örülne, már magában felpiszkálta a gondolatait.
- Hermione, ismét elcsodálkozom a leleményességeden. Biztos, hogy nem a Mardekárba akart osztani a süveg? – vigyorodott el a fiú.
- Biztos, bár ha újra felajánlaná, lehet megpróbálnám. Szeretem a kihívásokat – vont vállat a lány. Eileen kuncogni kezdett, Perselus pedig levegő után kapkodott.
- Ilyennel még csak ne is viccelj – kérte.
- Jól van. Viszont szólni kell Remusnak, hogy holnap James is hozza magával Lilyt. Ennyivel tartozik a bájitalért.
- Persze, de jobb lenne, ha te írnál neki. Kissé hülyén jönne ki a helyzet, ha ilyesmiről leveleznék vele.
- Jól van, még ma elküldöm neki. Megyek is – pattant föl a lány és elszaladt a lépcső felé. Perselus hosszú ideig meredt utána, amit Eileen is megjegyzett.
- Kivételes lány, bárcsak ilyen lányom lehetne… vagy ilyen menyem – sóhajtozott. Perselus az utolsó szóra még a nyakát is behúzta, és eloldalgott a laborba.
A szobájában Hermione azonnal elkezdett írni, ám igyekezett úgy fogalmazni, hogy Remus ne érezze túlzottan rákényszerítve magát a kérésére.
Kedves Remus!
A főzeted nemsokára elkészül. Holnap este hétkor visszük hozzád Perselusszal. Albus bácsi elkísér minket. Mivel James és Sirius amúgy is ott lesznek, ezért én sem akarok kimaradni a dologból, plusz segítettem a bájitalban. (Kicsit sem büszke magára, áááá, dehogy!) Ne izgulj, nem lesz semmi baj, csak bízz bennünk. Apropó, tudom, hogy még kissé korai, de Lily már nagyon nyaggat Perselus miatt, meg hogy titkolózni kell róla, és mondtam neki, hogy kérdezze Jamest ,és hogy ő hozza magával. Tudom, hogy ez így elsőre sokkoló, de minden rendben lesz. Tudom. :)
Kitartás, és még egyszer nyugi. Rendben leszel.
Üdv: Hermione.
A levelet elküldte a házban lakó bagollyal, majd elindult Piton után az alagsorba. Vidáman szelte egymás után a lépcsőket. Valahogy ez a pár napos viszonylag békésnek mondható átmeneti hangulat nagyon jó tett a lelkének. Kopogott egy aprót, majd megvárva az engedélyt, belépett.
- Gyere! – kiáltott ki Piton. Már kezdett hozzászokni Hermione állandó jelenlétéhez. Sőt, már majdhogynem hiányzott neki a társaság, ha nem volt senki a közelében. Most is várta, hogy mikor jön utána a másik.
- Hogy állunk? – kérdezte kíváncsian Hermione.
- Egészen jól, a főzet már majdnem készen áll az utolsó fázisra. Most már csak huszonnégy óráig lassú tűzön kell forralni és készen is van – mondta.
- Azért egyszer megtanítasz az elkészítésére, ugye? – kérdezte bizakodva a lány.
- Még meggondolom – morogta a másik.
- Ne már, most miért vagy ilyen? - sápítozott Hermione.
- Tudod mit? Megtanítom, csak ne csipogj a fülembe – sóhajtott fel a másik. Igazából még magának sem szívesen ismerte be, de nagyon imponált neki, hogy a lányt ennyire érdekli a bájital főzés.
- Köszönöm! És ígérem, a recept nálam biztonságban lesz, meg is esküszöm rá, ha kell! – emelte föl a kezét.
- Ne esküdözz, inkább meséld el mit írtál Lupinnak – terelte a témát a másik.
- Hogy? Ó, persze. Írtam neki, hogy invitálja meg Lilyt is, ha akar jönni, így letudhatja a tartozást – válaszolta nemes egyszerűséggel.
- Nem voltál kissé nyers? – lepődött meg Piton.
- Nem igazán, Remus már az elejétől tudja, hogy ennyivel tartozik neked – vont vállat.
- Nagyszerű. Apropó, az igazgató elküldte az elkészítendő bájitalok listáját. Akár ki is választhatsz belőle párat, amit elkészítesz neki – ajánlotta fel.
- Úgy érted, hogy én? Egyedül? – lepődött meg a boszorkány. Nem mintha kételkedett volna saját képességeiben, de ez még neki is új volt.
- Igen, anyám a húszból összesen hatot akart átengedni, de gondoltam megfelezem veled – vont vállat.
- Nem lesz az kicsit sok Eileennek? – kérdezte suttogva a lány.
- Talán, de úgy is itt leszünk a közelében.
- Hát jó, ide azzal a listával – kapta ki Perselus kezéből, majd nézte, hogy mit is készíthetne el. Beletelt jó néhány percbe, mire átrágta magát rajtuk. Persze Piton ismét megragadta a kínálkozó alkalmat a szekáláshoz.
- Ha túlságosan nehéz, elmondhatod – kezdte rosszmájúan.
- Nem, csak azon gondolkoztam, hogy egy pótcsont-rapid, egy kalapkúra bájital és a százfűlé főzet talán megfelelő lesz – jelentette ki. Perselus csak pislogni tudott. Az első kettővel még ő is egyet értett, viszont ami az utolsót illeti, azt ő akarta elkészíteni.
- Csak viccelsz, ugye?
- Nem, miért viccelnék? – értetlenkedett a boszorkány.
- Százfűléfőzet? Mégis honnan tudod, hogyan kell elkészíteni? – faggatózott.
Hermione ijedten húzta össze magát, majd kis mérlegelés után úgy döntött, ez már úgy sem számít így belekezdett.
- Másodévben Harryékkel százfűlé főzetet készítettem Hisztis Mirtill mosdójában, hogy bejuthassunk a Mardekár klubhelyiségébe. Szerencsétlenségemre, én az enyémbe nem egy hajszálat, hanem egy macskaszőrt tettem bele, így kimaradtam a jóból – sóhajtott föl. Piton még mindig alig akarta elhinni, hogy ez történt,. Soha nem gondolta volna, hogy Potterék képesek megfőzni egy ilyen bonyolult főzetet, még ha ahhoz Hermionénak is köze van, pláne nem másodévesként. Ez szinte sokkos állapotba kerítette.
- De… de mégis, hogy? – nyögte ki végül.
- A könyv a zárolt részlegből volt, csak az alapanyagok beszerzése okozott némi problémát.
- Szóval ti loptatok a készletemből! – sziszegte a férfi.
- Hát… igen. Bocsánat érte, de a szükség törvényt bont – nézett rá szépen pislogva a lány. Piton azt hitte menten elsüllyed. Ezek szerint három másodéves megfőzött egy olyan bájitalt, amit még ő is csak hatodévben készített először. Úgy érezte, hogy a talaj pillanatokon belül megnyílik lábai alatt és őt elnyeli a Pokol. Önsajnálatából Hermione zökkentette ki.
- Tényleg bocsánat – suttogta a lány és arcára megbánás ült ki. Piton csak nézte a lassan pirosra színeződő arcot, a földet bámuló mogyoróbarna szemeket, és valahogy minden haragja elszállt. Nem tudott haragudni a lányra, sőt. Talán még egy kicsit büszke is volt rá, hogy ilyesmit sikeresen véghez tudott vinni. Mivel nem szólt semmit, Hermione már tényleg kezdett pánikba jönni.
- Tényleg, nagyon-nagyon sajná… - kezdte volna újra, de Piton leintette.
- Na és, hogy sikerült? – bukott ki belőle. Hermione meglepődött, majd elmosolyodott.
- Jól, Harry és Ron gond nélkül átváltoztak, majd vissza.
- Hát el kell ismernem, szép teljesítmény. Tiéd a főzet – egyezett bele a férfi. Hermione örömében ugrálni kezdett és majdnem a másik nyakába vetette magát. Piton, hogy hárítson gyorsan megkerülte az asztalt, így elkerülte, hogy még jobban zavarba jöjjön. Hermione, ha létezik olyan, még inkább boldogabb lett, mint előtte.
A felhőtlen öröm szombat késő délutánra már sokkal inkább idegességbe váltott át. Hermione precízen eltervezett mindent, de félt, hogy valami balul süt ki. A főzet sikerében biztos volt, de abban már nem, hogy Lily miként fogadja majd Perselus tettét. Pláne azt, hogy így már tudni fogják, ők együtt laknak… Hirtelen még a hideg is kirázta. Félt barátnője reakciójától, de már nem volt mit tenni.
- Hermione, Perselus üzeni, hogy fél óra és indultok. Inkább előbb érjetek oda. Addigra Albus is megérkezik – jelent meg szobája ajtajában Eileen.
- Köszönöm – fordult felé és szélesen rámosolygott. Eileen mintha csak megérezte volna, hogy a másikkal nincs minden rendben. Tétován ugyan, de leült mellé az ágyra.
- Hermione, tudom… Nem, ez hazugság. Csak sejtem, hogy min mentél keresztül. A sok harc, a megaláztatások, a veszteségek… Igazából az egyetlen, akinek fogalma lehet róla Perselus. Éppen ezért tudom, hogy mit érzel.
- Miért? Mit érzek? – kérdezte tettetett értetlenséggel a szemében.
- Félsz, hogy mit szólnak majd az új barátaid ahhoz, hogy Perselusszal élsz egy fedél alatt. Félsz, hogy mi lesz, ha a terved mégsem úgy alakul, ahogy kell, hogy Lily és James nem házasodnak össze. Attól is tartasz, hogy talán Perselus már nem fog veled barátkozni, miután Lilyvel kibékültek.
- Mit tegyek? – várta az útmutatást.
- Csak légy mindig önmagad és minden rendben lesz. Ne játssz szerepet. Nem kell erősnek, vagy közönyösnek tettetned magad, csak tedd azt, amit a szíved diktál – tanácsolta. Hermione bólintott, de nem fűzött hozzá többet. Elindult összeszedni a holmijait. Éppen csak végzett, amikor a földszint felől meghallotta Dumbledore hangját.
- Üdv a ház lakóinak! – köszönt hangosan az öreg. Hermione már menetre készen trappolt le a lépcsőn és állt meg előtte.
- Jó estét, már régen találkoztunk. Hogy áll a keresés? – kérdezett rá teketóriázás nélkül.
- Egészen jól, de ez nem a megfelelő pillanat, édes gyermekem. Azt hiszem Perselusnak és neked most más dolgotok van. Ígérem, hamarosan többet fogok elárulni a dologról – hárított az igazgató.
- Mindig csak ezzel a szöveggel jön, igazgató úr – sóhajtott föl Piton. Ő szemmel láthatóan nem készített össze semmit, csak a bájital volt nála egy nagyobb fiolába rejtve.
- Drága fiam, ne mondj ilyeneket. Komolyan gondoltam, hogy beszélünk róla, de most mennetek kéne, Mr. Lupin már vár rátok – sürgette meg őket. Piton morgolódva, de szót fogadott. Eileen még egy adagnyi süteményt adott Hermionénak, hogy azért mégis vigyenek magukkal valamilyen ennivalót. Mikor átléptek a határvonalon, a két fiatal belekapaszkodott az igazgatóba és már ott sem voltak.
 Egy régi ám takaros kis ház elé érkeztek. Albus előresietett, ők pedig utána. Az ajtóban már ott várta őket egy megviselt arcú idősebb férfi.
- Á, jó estét igazgató úr. Ők lennének azok? – kérdezte sietősen.
- Igen. Ők itt Perselus Piton és az unokahúgom Hermione Dumbledore – mutatta be őket.
- Üdvözöllek titeket, én Remus apja vagyok. Nyugodtan szólítsatok Johnnak, vagy Mr. Lupinnak, az is megteszi – hadarta a férfi.
- Rendben uram. Remus merre van? – kérdezte Hermione.
- Gyertek csak utánam – mutatta az utat a férfi. Odabent találkoztak Mrs. Lupinnal, aki szintén eléggé nyúzottnak tűnt. Miután itt is túlestek a formalitásokon, tovább haladtak a pincébe. Már maga a hely légköre is szörnyű volt, pláne, amikor leértek és szemük elé tárult egy óriási vasketrec.
- Ez borzalmas! – nyögött föl Hermione.
- Hát nem egy szívderítő látvány, az biztos – suttogta hátra Piton. Beljebb lépve már látták Siriust is, aki a ketrecben ücsörgő Remusszal beszélgetett.
- És akkor azt mondta… Hé! Hermione, te is eljöttél? – kérdezte vigyorogva.
- Igen – bólintott a lány. Sirius Perselust inkább figyelmen kívül hagyta.
- Helló Lupin, elkészült a főzeted – kezdett bele Piton. Remus reménykedve nézett rá.
- De honnan tudjuk, hogy nem fogja megölni őt? – kérdezte gyanakvóan Sirius.
- Mert nem fogja és kész – jelentette ki Piton.
- Talán magatokra is hagylak titeket, úgy hallom megérkeztek a többiek – dünnyögte John, majd eltűnt a lépcsőfeljárón. Sirius és Piton úgy néztek egymással farkasszemet, mintha ezen múlna a jövőjük. Kisvártatva az ajtó kinyílt és megjelent benne James és Lily. A vörös hajú lány döbbenten nézett körbe, majd a ketrecben lévő sápadt fiúra pillantott.
- Remus, mi folyik itt? – sietett oda, de James megállította.
- Jobb, ha nem mész közelebb, ilyenkor nem igazán szereti a társaságot – intette óva a lányt.
- De mi… - kezdett volna bele, de Remus közbeszólt.
- Most már elárulhatom. Szóval engem kiskoromban megharapott egy vérfarkas. – Lily ijedten a szája elé kapta a kezét. - Nem akartak felvenni az iskolába, de az igazgató úr kiállt mellettem. Minden teliholdkor elvonultam, és elzártak. Sajnos, ha átváltozom és be vagyok zárva, akkor elsősorban magamban teszek kárt, ezért is van rajtam annyi sérülés… - mutatott az arcára.
- Jaj Remus, én annyira sajnálom, de… mégis, hogy tudtad ennyi ideig rejtegetni ezt előlünk?
- A mi segítségünkkel – kezdett bele James. – Rájöttünk a titkára, és eldöntöttük, hogy segítünk neki. Megtanultuk az animágiát, és az igazgató úr engedélyével a Szellemszálláson tartjuk Remust. Mármint bent a házban, és néha kint futunk vele.
- De ez nem veszélyes? Mi van, ha megharap titeket? – nyikkant meg a lány.
- Már sokszor megharapott minket, de mégsem változtunk át – tárta szét a karját Sirius.
- Azt ne felejtsétek el, hogy mindig át voltatok változva – mordult fel Remus, akit kissé feszélyezett a szituáció.
- Na és, hogy jön a képbe Hermione és Perselus?
- Hermione rájött a dologra, mire mi nekiestünk Pitonnak a tóparton, hogy biztosan tőle tudja – dohogta Sirius.
- De nem tőle tudtam meg – felelte Hermione.
- Te honnan tudod? – faggatózott Lily.
- Egyszer utánuk lopóztam és Lupin majdnem megölt – vont vállat.
- Édes Merlin… ez borzalmas! Úgy értem, ennyi ideig titkolni mindenki elől… – hitetlenkedett még mindig.
- Ez már nem számít. Perselus készített egy főzetet, amit, ha Remus bevesz, akkor nem lesz vele több probléma – magyarázta a lány.
- Ez igaz? – kérdezte reménykedve Remus.
- Hermione túloz. Ha beveszed, akkor mondhatni csak egy sima farkassá változol át. Akkor sem leszel ura önmagadnak, vagy az átváltozásnak, viszont nem leszel olyan tébolyodott, mint egyébként – felelte, miközben odasétált a ketrechez és benyújtotta a fiolát.
Remus reszketve vette át a bájitalt és tétován Hermionéra nézett.
- Nyugodtan megihatod, nem fogsz belehalni – nyugtatgatta a lány.
- Ha te mondod… - nyögött föl a srác, majd orrát befogva egy hajtásra kiitta a szert.
- Nehogy kihányd, mert nincs második adag – figyelmeztette Perselus, mikor látta, hogy Remus arca zöldülni kezd. Erre az említett minden igyekezetét összeszedte, hogy visszatartsa a dolgot. Hatalmas erőfeszítésébe telt, de végül a bájital benne maradt.
- Már csak pár perc és feljön a hold – jelent meg az édesanyja.
- Minden rendben lesz, drágám – fogta meg a kezét férje, mintegy nyugtatásul. Sirius és James elővették pálcáikat, hogy ha mégsem jól sülne el a dolog, akkor meg tudják fékezni barátjukat. Lily óvatosan behúzódott James mögé, míg Perselus nyugodtan ácsorgott a ketrec mellett, Hermione pedig csatlakozott hozzá.
- Menjetek hátrébb, kezdődik – figyelmeztette őket Remus, majd felordított és megkezdődött az átváltozás. Lily ijedtében inkább becsukta a szemét, Mrs. Piton halkan szipogni kezdett, míg Hermione rezzenéstelen arccal nézte végig a dolgot. Keze ökölbe szorult a dühtől, amiért egy barátjának ennyit kell szenvednie. Arca feszültséget tükrözött, amit Perselus is észrevett. Óvatosan, hogy más ne lássa, megérintette a lány kézfejét, mire annak szorítása kissé gyengült. Az átváltozás hamarosan befejeződött, és egy fáradt és nyüszítő vérfarkast hagyott maga utána ketrecben.
- Mindjárt kitör – morogta Sirius. Már megszokták, hogy az átváltozás után pár másodpercben megindul a roham, így most vártak.
- Nem úgy néz ki – jegyezte meg tétován James.
- Hát tény, hogy már őrjöngnie kéne, de most akkor is morog – hadakozott Sirius.
- Morog, mert ez a farkasok természetes reakciója, ha bezárják őket. Ő jelen pillanatban nem több, mint egy egyszerű farkas, csak kissé felturbózott külsővel – magyarázta Perselus. Remus néhányszor ráharapott a rácsra, majd kaparni kezdte a padlót, végül körbe-körbe mászkált, mígnem feladta és lekuporodott az egyik sarokban.
- Édes Merlin… Ez csoda! – zokogta el magát Mrs. Lupin, mire férje nagy hálálkodások közepette felvitte őt az emeletre Albus segítségével.
- Hát, el kell ismernem Piton, eddig szép munka – mondta alig hallhatóan James miközben eltette a pálcáját.
- Ez még semmi. A cél az lenne, hogy át se kelljen változnia, de gyanítom, azt nem az én időmben fogják feltalálni – morogta Perselus.
- Miért vagy elégedetlen? Te kifejlesztettél egy olyan főzetet, ami reményt adhat a fertőzötteknek – értetlenkedett Lily.
- Túl maximalista – csúszott ki Hermione száján, mire Perselus összeszűkült szemekkel meredt rá.
- Pont te beszélsz, Ms. Mindig Minden Jobban Tudok kisasszony? Te vagy itt a legnagyobb maximalista, még a bájitalfőzésnél is, ha nem pont ugyan olyanra sikerül két kockányit felvágnod, akkor inkább elölről kezded – állt le vele vitatkozni.
- Én csak precíz vagyok – hápogott a lány.
- Nem, te megszállott vagy, neked tökéletesnek kell lenned! – sziszegte Piton.
- Hé, mi lenne, ha abbahagynátok? Megijesztitek Remust – szólt közbe James.
Hermione elszégyellte magát.
- Sajnálom.
- Mindegy. Viszont ezek szerint ti sűrűn összejártok, igaz? – kérdezősködött James.
- Hát, ja…, úgy is fogalmazhatunk – vont vállat Piton. James magyarázatként Hermionéhoz fordult.
- Együtt lakunk – kezdett bele. Sirius felpattant és odavágtatott.
- Ezt nem mondhatod komolyan, hogy gusztusod támadt pont rá? – hisztériázta.
- Sirius, állj már le! Egy házban lakunk. Neki és az édesanyjának otthon kellett, én meg amúgy is egyedül lennék a házban, így Albus bácsival ezt találtuk ki. Én kapok felügyeletet, ők meg ott élnek – hadarta el egy szuszra.
- Na és, miért kell egy fedél alatt élnetek? – kérdezte James.
Perselus egy ideig hallgatott, majd miután Hermione oldalba bökte végül kinyögte.
- Azért mert az apám egy mocskos alkoholista mugli, aki majdnem agyonverte anyámat mire hazaértem. Hermione segített költözni, ennyi a nagy történet. Az életem szar, úgy ahogy van! – morogta, majd dühösen levágta magát az egyik fotelba. James megkövülten nézett rá.
- Mióta ilyen a helyzet? – kérdezte meglepő módon Sirius.
Perselus csúnyán nézett rá, de végül is válaszolt neki.
- Mióta megtudta, hogy anyám boszorkány és bennem is van mágia. Onnantól minden nap megvert minket. Elszedte az összes pénzünk…
- De anyád miért hagyta ezt? Nincs családja? – háborgott James.
- Kitagadták, mert egy muglihoz ment hozzá. Amúgy a nagyapám még él, úgy tudom – vont vállat.
- Melyik család?
- Prince… - felelte Piton.
- Úúúúúú, elég súlyosak, kb., mint az én családom, minden részvétem – húzta el a száját.
- De most már minden rendben. Nyugodtan élhetnek, nem kell félniük. Eileen megrendelésre bájitalokat készít, és mi is besegítünk neki, így most már lassan a pénzük is gyűlik – mosolyodott el Hermione.
- Lassabban, mint szeretném – vetette oda Piton.
- Te is tudod, hogy a biztonságotok érdekében amúgy sem mehetnétek sehova, amíg Voldemort életben van – mordult rá a lány.
A név hallatán a jelenlevők mind összerezzentek.
- Te ki mered mondani a nevét? – nyögte ki Sirius.
- Ez csak egy név, ha félsz a névtől félsz magától a dologtól is – válaszolta a lány konokul.
- Szerintem, azért nem kéne ennyire fenn hordanod az orrod – oktatta ki Perselus.
- Jól van. Na de mit csináljunk egész éjjel? Egy kis robbantós snapszli? – ajánlotta fel a lány, mire a fiúk bólintottak. Nekiálltak játszani, ám két óra múlva már ez is eléggé unalmasnak bizonyult. Sirius jobb elfoglaltságnak találta az alvó Remus vizslatását, míg James, Lilyben kezdett el gyönyörködni. A vörös hajú lány viszont ügyet sem vetett rá, inkább barátnőjével beszélgetett.
- Szóval, ez volt a nagy titok? Együtt laktok? – kérdezett újra rá.
- Hát igen – vont vállat a lány.
- Na és, hogy jöttök ki? – faggatózott. Perselus mindvégig úgy tett, mint aki már elbóbiskolt, pedig végig ébren volt.
- Hát eleinte voltak gondok. Sokat veszekedtünk… - vallotta be a lány.
- Min veszekedtetek? – érdeklődött.
- Jóformán mindenen. Ne szóljak bele az életükbe, ne csináljam ezt vagy azt. Hozzá se szóljak, stb. Eileen folyamatosan próbált minket kibékíteni kisebb nagyobb sikerrel. Aztán egy idő után már az is baj lett, hogy Eileen megszeretett engem. Azt hiszem, talán egy kicsit féltékeny volt, mert az anyja sokszor engem védett, nem őt.
- Na és most? – sürgette a vörös hajú boszorkány.
- Most nyugalom van. Néha veszekszünk, de már tudunk együttdolgozni, megvan a mindennapi rutin, azt hiszem – fejezte be.
Lily kíváncsian nézett a csukott szemű fiú felé.
- Azért ettől még nem sok minden fog változni – suttogta alig hallhatóan.
- Lily, bocsáss meg neki. Ő sem gondolta komolyan, csak sértette a büszkeségét, hogy két lány sietett a védelmére – próbálta meg kibékíteni. Lily még mindig nem tűnt meggyőzöttnek.
- Hát nem tudom, nagyon megbántott.
- Tudom, de akkor is meg kéne bocsátanod neki, elvégre a barátod. – Lily elhúzta a száját. Ugyan nem vallotta volna be, de már nagyon szeretett volna kibékülni gyerekkori legjobb barátjával.
- Szokott róla beszélni? – kérdezte végül alig hallhatóan.
Hermione tétován oldalra pillantott, hogy megnézze a másik vajon ébren van-e.
- Konkrétan nem kezd el beszélni rólad, csak ha én mesélek valamit Eileennek, akkor kérdezősködik vagy hallgatózik. Viszont azt biztosra veheted, hogy hiányzol neki. Csak nagyon büszke… Túlságosan is – sóhajtott fel a lány.
Lily hosszasan méregette a másikat, de nem kérdezett többet.
Az este csöndesen telt, Remus a rácsok mögött szunyókált békésen, míg a többiek néhány elővarázsolt kanapén foglaltak helyet. Reggel azonban már mindenki türelmetlenül várta, hogy Remus visszaváltozzon.
Ahogy lassan eltűnt a hold, úgy kezdődött meg a fiú visszaváltozása. Hermione gyorsan egy takarót bűvölt rá, hogy az ne érezze magát túlságosan kényelmetlenül. Arca még mindig nyúzott volt, de legalább már sebek nem tarkították a testét.
- Hogy érzed magad, fiam? – kérdezte Albus.
- Jól… azt hiszem. Sikerült? – kérdezett vissza Remus.
- Úgy tűnik bevált, nem vadultál meg – válaszolta James boldogan.
Remus arca felragyogott és már majdnem felpattant örömében, de a lefelé csúszó takaró megállította ebben.
- Kisfiam, talán nem ártana felöltöznöd – tanácsolta édesanyja a könnyeivel küszködve. Remus bólintott és a többiek szépen kivonultak az alagsorból. Pár perccel később egy eléggé gyenge, de mosolygós Remus követte őket szülei társaságában.
- Hogyan háláljuk ezt meg neked? – kérdezte Mrs. Lupin, Perselustól.
- Említésre sem méltó. Majd akkor hálálkodjanak, ha meggyógyítottam – válaszolta.
- Nem tudnád csak úgy elfogadni, ha valaki megdicsér? – kérdezte a lány, miközben oldalba bökte.
- Valóban, ne legyél ennyire szerény édes fiam. Megérdemled a dicséretet, nagyon sok szenvedőnek jelent ez a bájital némi vigaszt – kontrázott rá az igazgató.
- Perselus, köszönöm – mosolygott rá Remus, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve kezet nyújtott Perselus felé. A srác tétován Hermionéra pillantott, aki fejével a másik felé bökött. Piton kissé esetlenül nyújtotta előre jobbját, hogy kezet fogjanak. Albus elégedetten konstatálta a kialakult helyzetet.
- Nagy örömömre szolgál, ha új barátságok köttetnek. Apropó, talán nektek sem lenne ellenetekre gyerekek, ha a jövő hétvégére meghívnátok a barátaitokat hozzánk – ajánlotta fel. Hermione arca felragyogott, Perselus viszont inkább megrémült.
- Mármint, elmehetünk a házába, igazgató úr? – nyögött föl Remus.
- Természetesen, Te, James és Sirius. Mr. Pettigrow-t is hívnám, de úgy tudom, ő a szüleivel tölti a nyarat – magyarázta Albus.
- Na és én? – kérdezte hatalmas szemekkel Lily.
- Természetesen te is jöhetsz gyermekem, és úgy hiszem Hermione örülne a többieknek is.
- Akkor Alice és Susann is jöhetnek? – vidult föl még jobban a lány.
- Pontosan! – bólogatott az igazgató.
- Ha Peter nem jön, esetleg Frank jöhetne helyette? – kérdezett rá kissé bátortalanul a lány.
- Semmi akadálya – tárta szét a kezét az öreg.
Hermione olyan boldog volt, hogy hirtelen átölelte őt és szabályosan ugrálni kezdett.
- Hogy jutunk oda, uram? Tudtommal védett helyen van – pedzegette James.
- Amiatt ne aggódjatok. Találkozzunk itt jövő szombaton, reggel kilenckor, a többit én elintézem.
- Itt leszünk, uram – bólogattak a fiúk.
- Nos, sajnálom gyerekek, de nekünk indulni kell, még mielőtt tovább indulok, haza kell hogy szállítsalak titeket – sürgette a fiatalokat, akik gyorsan elköszöntek és megbeszélték, hogy még majd levélben egyeztetnek, majd Perselus és Hermione elindult az igazgató oldalán hazafelé.
<< >>
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Egy régi ám takaros kis ház elé érkeztek. Albus előresietett, ők pedig utána. Az ajtóban már ott várta őket egy megviselt arcú idősebb férfi.
Súgó
Frissítés
Harry Potter és a Tizenkettek szövetsége
Szia!
Nagyon köszi a frissítést! Jó rész volt, tetszett. Kiváncsian várom, hogyan alakul a továbbiakban Hermione és Perselus kapcsolata: vajon közelebb kerülnek egymáshoz vagy csak barátok lesznek ? Ebből a részből hiányoltam a kettejük barátibb párbeszédeit.
Tetszik nagyon egyébként Eileen karaktere. Jó, hogy életben maradt. :) Jól összekuszáltad az eredeti sztorit, így érdeklődve várom, hogyan alakul Potterék sorsa. :) köszi, hogy írsz! Minden írásodat nagyon szeretem! :) Milyen időközönként tervezel frissíteni? Azért is kérdezem, mert akkor talán nem ostromollak annyiszor a chat-en. :D pusz